Sünigyurma és szódabikarbónás gyurmarecept

Ági néni legújabb ötlete süni-gyurma volt. Sima só-liszt gyurmából sünit formáztunk, orra-szeme szegfűszeg lett, a tüskéi pedig nálunk most szétvagdosott szívószálból készültek, mivel a gyerkőcök azt ügyesebben meg tudták fogni. Eleinte nem hagyták a süniben a tüskéket, hanem ki-be nyomogatták, huzigálták. De aztán csak sikerült rávenniük őket arra, hogy ott hagyják és gyönyörű sünik készültek! (Száradás előtt sokkal szebbek voltak, tudjátok, a só-liszt gyurma száradás után van, hogy megreped vagy a textúrája kicsit megváltozik, nálunk is ez történt, ez látszik is a képen.)

Közben pedig ezt a történetet mondtuk a gyerekeknek:

Osvát Erzsébet : Szúróka

Igaz mese,

nem móka. Volt egy kis sün, Szúróka. Kíváncsi volt arra régen, milyen is a világ télen? Otthagyta A vackát, A jó meleg szalmát, elindult a világba, subát vett a vállára : fonnyadó falevelet- ment meglesni a telet. Hogy elindult, körülnézett : Hol ér ez az erdő véget? Törte fejét, merre menjen, barátokra hogyan leljen? Az erdőből ahogy kiér, azt látja, hogy minden fehér. - Hát a világ ilyen télen?! – ámul el a fehérségen. Alszik a nap, nyargal a szél, mindent összevissza beszél. - Nem szeretem én a telet – szól Szúróka -, hazamegyek. Vackomban nem ázom-fázom, álmomban a tavaszt látom. Visszafordul, keres-kutat, nem leli a hazautat. Mit is tegyen? Hova legyen? Hisz megfagy a nagy hidegben. Fürge lábát ahogy szedte, betévedt egy kopár kertbe, meleg hajlékot keresve. Hullott, hullott rá a hó, és Szúróka épp olyan lett, mint egy törpe Télapó. Egyszer csak a kopár kertben két gyerek jön vele szemben hancúrozva, hólabdázva – rátalálnak Szúrókára : - Hazaviszünk – szólt a lányka -, leszel kettőnk jópajtása. Játszunk veled, játszol velünk, kicsi vagy még, felnevelünk. A kisfiú fel is kapja, Futnak, futnak vele haza. Szúróka már nem fázott, szerzett két jó barátot. Melegben volt a tanyája, a fagy, a szél nem lelt rája. Fülesbagoly ellensége nem bukkant búvóhelyére. A róka nem tudta, hol van, hol rejtőzik nagy titokban. Nem tartott a tél örökké, lucskos vízzé vált a hó. Elnyűtt, lyukas hócsizmáját felrántotta Télapó. Futott, ahogy bírta lába, nehogy Tavasz itt találja. Alig tűnt el Télapó és vele a sok-sok hó, besurrant a Napsugár a Szúróka ablakán súgott neki valamit. Talán titkot? Vajon mit? És egyszer csak észrevétlen, fényes, meleg napsütésben nyoma veszett Szúrókának… Tűvé tették mind a házat. De csak a hűlt helye maradt, és tálkája a szék alatt.

Az ötletet egyébként a picibaba.hu egyik fórumjáról szereztük.

(http://picibaba.hu/forum/versek-mesek-idezetek/hol-volt-hol-nem-volt)

Update:

Azóta más gyurmákkal is kísérleteztünk, kipróbáltam két főzött gyurmát itthon a gyerekekkel tesztelésre, nagyon jó lett. Az egyik egy só-liszt-víz-olaj-citromsav-ételfesték gyurma volt (a lenti linkben a Martha Stewart-os). A másikból pedig már a családi napközibe is vittünk át, és már használták is a gyerekek (és Ági néni :)).

Ennek receptje (kukoricakeményítős főzött gyurma):

• 1 bögre kukoricakeményítő

• 2 bögre szódabikarbóna

• 1 és negyed bögre víz

A fenti mindenfélét össze kell keverni egy lábasban, majd feltenni a gázra, és közepes lángon melegíteni. Ahogy elkezd forrni, szinte rögtön össze is áll. Nem kell sokat pacsmagolni vele, mert miután összeállt egy labda-szerűséggé, ki lehet borítani egy tálba, letakarni vizes konyharuhával és megvárni, amíg kihűl. Aztán már csak át kell gyúrni, és mehet is a móka. A maradékot betettem hűtőbe cipzáras zacsiban, kíváncsi vagyok, hogy meddig áll el.

Tipp: szódabikarbóna vagy bioboltokban kapható nagyobb kiszerelésben, webáruházban, vagy pedig pl a teszkóban van egy egész szép zacsi, 50-60 Ft körül. (Keményítő is onnan szereztem.) Nekem a két bögréhez kellett kb 5-6 zacsi belőle. Visszazárható, és másra is tudjuk használni, ha kellene. Ez a gyurma gyönyörű, nagyon jól kezelhető. Nyújtani is lehet, nagyon vékonyra nyúlik ki és nem is szakad. És olyan szépen csillog! Sokan díszeket is készítenek belőle. Állítólag ki is lehet sütni, ezt még nem próbáltuk. Én nagyon beleszerettem, biztosan fogjuk még készíteni, és ezerszer szebb, mint a sima só-liszt gyurma. Ráadásul a só-liszt gyurmát a lánykám folyamatosan megkóstolná, ennek viszont nem sós az íze, így nem kellett olyan gyakran a majdnem 4 éves szájából kiimádkozni... 

Külön öröm, hogy a Play-Doh eszközökkel is formázható gyurmákat kaptunk. Van pár kinyomó bigyulánk, egy-kettő sajnos már el is tört közülük, mert nem kompatibilis gyurmával használtuk. Túl kemény volt, nem bírta az eszköz. De ezekkel a mostaniakkal ez nem fordulhat elő, nagyon lágy, könnyen nyújtható, nyomható, formázható gyurmákat kaptunk.

Szerintem színezhető is, de fehéren is olyan gyönyörű... Hannám elkezdett filctollal garázdálkodni, miközben gyurmáztak. És ahogy gyúrtuk, szépen felvette a filc színét, és a csillogás is megmaradt. Így gondolom, ételfestékkel vagy tojásfestékkel, vagy bármivel színezhető lehet. Legközelebb ki fogom próbálni.

És ami a legjobban tetszett: nagyon féltem attól, hogy a gyurmafőzővé avanzsált edényt immáron temethetem is. De nem! Főzés és kiborítás után simán betettem a mosogatóba, öntöttem bele hideg vizet, és alig kellett mosogatni, gyönyörűen lehozta róla a gyurma-maradékokat. Mindkét fajtát, a Martha Stewart-osat is. Könnyebb volt a gyurmától megszabadulni, mint máskor a "rendes" mosogatás.

A gyurmareceptet egyébként itt találtuk, a leíráshoz itt képek is vannak, ha extra megerősítésre lenne szükség. A fenti fehér a 4-es.

http://szinesotletek.reblog.hu/a-levegon-szarado-csodagyurma-recepte

Képek:

Szép lett, ugye? Száradás előtt még szebb volt...

Ági néni által készített szódabikarbónás gyurmafigurák. Élőben olyan szépen csillognak! :)

Összehasonlításképp: hátul a sima só-liszt gyurma, elöl a főzött szódabikarbónás. Eléggé szembetűnő a különbség...Sajnos a lenti figurák nem élték meg teljes száradásukat, mert Dani a kezükbe kaparintotta, és közelebbről megvizsgálta a felépítésüket. De sebaj, az a jó a gyurmában, hogy gyorsan, könnyen formázható, így - miután a fénykép már elkészült - nem sajnálta Ági néni sem, hogy a gyurma új lehetőségeket kapott. Itthon láttam már megszáradva is, és marad ez a szép fehér, nem repedezik úgy meg, mint a sima só-liszt gyurma (és nem ül ki a felszínére a só, mint a főzött só-liszt gyurmáknál is tapasztalható. Én pl most itthon pirosat főztem, és száradás után világosabb lett a külseje, kiült rá a só kicsit, de legalább a bolti gyurmákhoz képest hihetetlenül olcsó...)

Remélem, tetszett. Jelentkezünk hamarosan, van még jó pár ötletünk az elkövetkezendő időszakra, csak győzzük megvalósítani. Nem is tudom, hogy ki élvezte jobban - a gyerekek a családi napköziben, vagy mi...